Petőfi, aki egyébként a túrós csusza nagy védelmezője volt, arról számolt be Úti leveleiben, hogy a magyar kocsmárosok lusták, nem jó vendéglátók. Természetesen nem tudta őket ezért elítélni: „de nem bosszankodom, sőt jólesett, mert ebből is láttam, hogy a magyar restell szolgálni, hogy nem termett szolgálatra, az angyalát is!”
Arany János a hasán keresztül akarta megfogni barátját – levelezésük kezdetén így sürgette a mielőbbi találkozást:
„Meglátogatsz, azt ígéred. Jőjj el, az Isten áldjon meg; az én nőm se nem fest, se nem zongoráz, se nem öltözik tízszer napjában: de Petőfit olvas, jó anya, s jó magyar gazdasszony, t.i. amiből van. Majd főz olyan töltött káposztát, hogy édesanyád is csak olyat főzhetett, s tudom, Pesten nem ettél olyat, mióta verseid első füzete megjelent.”
Petőfi egykori lakó- és harcostársa, Jókai Mór pedig nemcsak egy bablevesnek lett a névadója, de a csomborbloghoz hasonlóan azt is pontosan tudta, milyen fontos megismerni konyhánk múltját:
„A legnemzetiszinübb tábláju szakácskönyveinkben, nézzen bárki utána, fog-e csak egy töltött káposzta készitésmódjára találni? azok nem egyebek, mint magyarra fordított német és franczia konyhaművészed recipék. Miért ne lehetne nekünk egy „tisztán magyar” szakácskönyvünk, mely azon ételek készitésmódját adná elé, a mik épen népünk kedvenczei s a miket a magyar gazdasszonyok tudnak ugyan, de a magyar szakácskönyvek nem ismernek.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: