A fúziós konyha általában különböző földrajzi régiók gasztronómiai szokását ötvözi, de egy ilyen ötvözés különböző korok között is remek ételeket szülhet. Ha vesszük például a hazai cukrászat virágkorának tekinthető 19. századból a borkrémét és a 17. század konyhájának édességét, az ánizsos-gyömbéres körtét, máris egy újszerű, ötletes téli desszertet kapunk.
A borkrém receptje az 1830-ban Kassán kiadott Nemzeti szakácskönyvben így fest:
„Üss egy fazékba 8 tojássárgáját, önts belé egy meszely [4,2 dl] jó óbort, adj hozzá egy darab vaníliát és habard jól fel gyenge pártűznél, míg csak egyszer fel nem forr. Öntsd sebesen a tálba, vedd ki a vaníliát, és add fel melegen az asztalra.”
Gyenge tűz helyett vízgőz felett főztem, nehogy kicsapódjon a tojás. Kugler Gézánál a receptben az előzőek mellett szerepel még 120 g. porcukor is, érdemes ezt is beletenni.
A csáktornyai Zrínyi-udvar (igen, ez a költő-hadvezér Zrínyi Miklós udvara) 17. századi szakácskönyve ezt írja körtére:
„Hámozd meg a körtvélt vagy égesd meg a haját eleven szénen, azután hánd hideg vízbe, mosd le az éget hajat, főzd jól meg, a végi fele tégy ánisumot bele, szekfüvet, gyömbért és jó leszen.”
Én ezt még egy kis mézen megfuttattam, hogy szép karamelles színe legyen. A krémet, majd a körtét leveles tésztából sütött kosárkákra tálaltam, de használhatunk linzertésztát, összetört kekszet is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: