Háztűznéző: 19. századi konyha

Így nézett ki egy konyha a 19. században – Koós Ferenc Életem és emlékeim című műve alapján:

„Atyám háza egyszerű faház volt, zsindellyel födve, agyag padlózata, melynek egyetlen, az utcára néző lakószobája volt, három kis ablakkal, melyek közül kettő az utca s egy az udvar felől volt. E lakószobának bútorai: egyszerű asztal egy fiókkal, melyben az evőeszközök, vas-és csontnyelű kések, villák, pléhkanalak állottak. Két fiókos pad, melyekben fehérneműek, végvásznak s férfi-és női ruhák állottak. Két egyszerű ágy, egyik szüleink, a másik a gyermekek számára. Egy almárium, melynek aljában a kenyér s más ételek állottak, felül pedig három sor polcon a tálak, tányérok, poharaké s üvegek. Ezen bútort pohárszéknek is nevezik. A szoba három oldalán egyszerű fogasok voltak fafogakkal s azon tarka-barka füles kancsók, inkább a ház díszítésére, mint egyéb használatra.

A szoba egyik oldalát cserépből rakott nyílt tüzelő foglalta el, úgynevezett „tűzhely”-re rakva, mely tűzhely téli időben kedves tartózkodás helye volt az apróságnak. Azon fondogált a hosszú téli estéken a szolgáló cseléd is, mialatt anyám többnyire gyapotot font. Böjti heteken, ti. húshagyó és húsvét között szővőszék is került a szobába, melyen kender és gyapottas vásznat szőtt anyám a ház számára.”

„A pitvarban a legtöbb helyet a sütőkemence foglalta el, melynek teteje sima lévén, nyárban ott főztek. A sütő felett a vesszőből font cserény [gyümölcsaszaló szita] tátongott nagy feketén, s közepéből vasláncon lógott az üst, melyben nyáron a dolgosok puliszkáját főzték.”

„A pitvarból balra a pálinkafőző állott, a székelyek híres kis üstje, s ezzel azt értük el, hogy házunkhoz idegen pálinka soha nem hozatott, a sertések pedig karácsonyra hatalmasan meghíztak – a cefremaradéktól.”

A ház Magyarrégenben állt – ez ma Szászrégen része -, ahol 1784-től a polgármesteri hivatal sörfőzdét működtetett, 1895-től már négy szeszgyár működött, 1924-re pedig már szalámigyártás és tejfeldolgozó is volt.

(A képen nem ez a konyha látható, csak illusztráció – forrása: Munkácsy Mihály Múzeum Fotótára)