„….úgy szeretlek édes néném, mint a káposztát. ”
/Mikes Kelemen, Rodostó, 1721, jan. 1/
Nemcsak Mikes Kelemen szerette a káposztát, hanem Mátyás király is. Legalábbis erről olvashatunk Hatvany Pál Némely feljegyzésre méltó történetek, melyet olvasás közbe egykor-máskor öszve szedegetett, és nemzete kedveért a magyar nyelven világ eleibe kibocsátott című művének (Kassa, 1796) Hollós Mátyás királyról című fejezetében:
„Midőn egykor Mátyás Király a havasalföldi vajdával véres ütközetet tartzán meggyözettetett, és szaladással kéntelenittetett gondot viselni magáról, két egész nap mindég lóháton jött, és sem evett, sem ivott az idő alatt. Utóllyára a Székelyföldre jutott, és éppen egy oskola elõtt amelly a falu végin vólt meg-állott, és lováról leszállott, bement a szobába, s hát éppen szerentséjére káposztás húst talált az asztalon, és jóllehet hogy őtet senki sem kinálta, de ő hívatlan is tsak az asztal mellé ült, és valameddig tetzett addig lakozott és evett, de ő nem adta imagát hogy Magyar Király, hanem tsak Királyi Tanátsosnak lenni mondotta magát; és ezen jó akarattyáért az oskola mesternek, a lovának a nyergéről levett egy ezüst engyelt, és azt ajándékba oda adta a mesternek. Mivel ő nála semmi egyéb nem vólt; azt igérvén hogy ő azt még jobban is megfogja jutalmaztatni: melly ígéretét meg is tartotta. Mert sokat emlegetvén, hogy millyen jól esett néki akkor az a káposztás hús, és hogy ő az által mennyire megújjúlt vólt erejébe: tehát a Rectort magához hívatta, asztalához ültette, és utóllyára szép jószággal is megajándékozta, és így a szegény legényből nagy urat tett.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: