Krumplifőzelék kovászos uborkával (1929)

Uborkaszezon van, főzzünk vele! Az uborkára feltehetően a kolostorok és a főurak kertjeiben figyelt fel a parasztság hazánkban – így kezdték egyre többen, egyre nagyobb számban termeszteni. A legfontosabb magyarországi termőtáj Nagykőrös és Kecskemét vidéke volt, innen tartósított formában szekereken vitték a városi – például a pesti – piacokra. A vasút megjelenésével (1853: Cegléd-Szeged útvonal)… Tovább »

Régi receptek, mai bloggerek

Az idei évben szeretném megmutatni, hogy mindenkinek fontos lehet egy-egy régi íz – azoknak is, akiket nem feltétlenül, vagy nem csak erről az oldalukról ismerünk. Elsőként a Két cica konyhája blog szerzőjét, Bezselics Ildikót kérdeztem erről, akinél a házias, „újragondolatlan” receptek ugyanúgy helyet kapnak, mint a modern ételek. A válaszaiból is ez látható, elképesztően izgalmas,… Tovább »

Januári zöldségek

Akármennyire szeretünk főzni, gyakran szembesülünk azzal, hogy a „mit főzzek holnap?” kérdés a kreativitásnak még az írmagját is kiöli az emberből. Télen pedig még nehezebb a dolgunk, ha valami izgalmasat és mégis az évszaknak megfelelőt szeretnénk készíteni. Merthogy hiába szép a paradicsom és az előre elkészített salátakeverék a boltban, a konyhaasztalra érve általában elvesztik varázsukat:… Tovább »

Borkrém ánizsos-gyömbéres körtével (17. és 19. század)

A fúziós konyha általában különböző földrajzi régiók gasztronómiai szokását ötvözi, de egy ilyen ötvözés különböző korok között is remek ételeket szülhet. Ha vesszük például a hazai cukrászat virágkorának tekinthető 19. századból a borkrémét és a 17. század konyhájának édességét, az ánizsos-gyömbéres körtét, máris egy újszerű, ötletes téli desszertet kapunk. A borkrém receptje az 1830-ban Kassán… Tovább »

Ánizsos mézes (1938)

„2 tojást egészben 10 dkg cukorral elkeverni, hozzá fél kávéskanál finomra törött ánizsmagot, egy jó evőkanál mézet, 6 és fél dkg lisztet, ugyanannyi őrölt diót vagy mogyorót adni.” A tömegből könnyű tésztát verünk, zsírozott sütőre téve gyorsan megsütjük. Az ánizs nagyon jót tett a süteménynek – én egy egész kávéskanálnyit tettem bele, szerintem bőven elbírja… Tovább »

Hájas tészta (1928)

„Hozzávalók: Liszt 50 dkg, háj 50 dkg, tojássárgája 2 db, fehérbor 2 dl, só 1 késh. Elkészítése: A lisztnek 1/3 részét összegyúrjuk az áztatott és szitán áttört hájjal, majd félretesszük hideg helyre. A többi lisztet összegyúrjuk 2 tojássárgájával, kevés sóval, és a fehérborral. Két órán át pihenni hagyjuk, azután kinyújtjuk, és kinyújtva ráhelyezzük a félretett… Tovább »

Ánizsos zeller (1938)

„Hámozott zellert kis kockára vágunk, sós vízben félig puhára főzünk és leszűrjük. Szemes borsot, ánizst teszünk rá, ecettel leforrázzuk, s egy napig betakarva állni hagyjuk.” (Nagyasszony, 1938)A recept megemlíti még, hogy tehetünk rá mustárlisztet és cayenne-borsot, ha csípősnek szeretnénk. Almaecetet használtam, annak lágyabb, gyümölcsösebb íze jól passzol a zellerhez. Ha túl savanyú lenne – nekem… Tovább »

Putnoki csodatorta (1938)

„21 dkg vaj, 17 dk liszt, 10 dkg darált mandula, 11 dkg porcukor és kis vaníliából porhanyós tésztát gyúrunk és pihentetjük. Vékonyra kinyújtjuk és megsütjük. Ha kihűlt, két részre vágjuk és a következő töltelékkel megtöltjük: fél kg almát, megtisztítva, egynegyed kg cukorral péppé főzünk, hozzákeverünk 21 dkg hámozott és szálkásra vágott mandulát, 14 dkg felvagdalt… Tovább »

Csirke madárlében

A csirke és a szőlő jól működő párosát egy 16. századi ételben találtam meg, a Szakács Tudomány lapjain. Az erdélyi fejedelmi udvar számára írt szakácskönyvben a csirke elkészítéséről nem sokat olvashatunk, ekkoriban ez elég egyszerűen ment: a nyárson sütötték. Mivel ma már nem szabadkéményes, nyílt tüzes konyháink vannak, én a serpenyőben elősütöttem, majd lefedve, egy… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!