Ha péntek, akkor hal! „Ügyes szakács kezében a halak kimeríthetetlen forrását képezik a legízletesebb étkeknek, melyeket egyaránt sikerrel lehet egészben, földarabolva, aprítva, főzve, sülve, párolva, rántva, hidegen, melegen adni és bármely alakban, mindenkor a legszívesebben látottak.” (Dobos C. József, 1881) kép: halsütés Somorján  ... Tovább »

Reklám 1940-ből – vigyázat, nem műanyag!:)  ... Tovább »

Ennél egyszerűbb régi receptet nehéz lenne keresnem, mégis mennyit tanulhatunk belőle! Az 1830-ban Kassán kiadott Nemzeti Szakácskönyvet idézem: „Üss tojást, amennyi tetszik, egy edénybe. Keverd fel elegendő tejföllel és adj közé egy kevés szerecsendió-virágot. Olvassz el vajat vagy zsírt serpenyőbe, öntsd bele a tojást, kavargasd el jól, hogy kemény vagy csomókás ne legyen. Ha tálalod,… Tovább »

Ha elkészítjük Zilahy Ágnes 1892-ben leírt receptjét, télen elég kisütni valamilyen hússzeletet, összemelegíteni pár perc alatt a sóskával — és megvan az ebéd: „Kerek vagy nagy labodáju sóskát jól össze kell vágni, aztán egy kanálnyi forró zsirba bele téve, gyakori kavarás közben addig kell sütni; a mig egészen tömör, lé nélküli lesz. Mikor ilyen lett,… Tovább »

Ha péntek, akkor hal! A mai receptet a Pesti Hírlap 1930-as években kiadott szakácskönyvéből hoztam nektek. A recept írója szerint jó előétel vagy böjtétel, de szerintem (akár most) hétvégén ünnepi ebédnek is megfelel: „Csőben sült harcsa 80 dkg vagy 1 kg harcsa egy kis zöldség hagyma ecet egy kis citromhéj citrom leve 50 dkg főtt… Tovább »

Nemcsak Magyar Elek ajánlotta a borjút a spenót mellé, már az 1864-es Magyar Gazdasszony receptjében is ott találjuk: „Egyenlő mennyiségű spinótot sóskával moss meg, s jól betakarva egy darab írósvajban lassan lágyra párold, hintsd be liszttel s onts rá húslevet. Ha betálalod, néhány kanál tejfelt is adj hozzá, s rakd körül bornyúszeletekkel.” (kép: www.nydailynews.com)  ... Tovább »

„A spenót eredeti jellegénél fogva finom, diszkrét, halk szavú eledel, sima alkalmazkodó. Különböző konyhák főzési módja azonban sok helyen alaposan megrontotta. A gyakorta vastag, csomósodásra hajlamos rántás, a túlzással adagolt csípős bors, a maró és tartósan rossz szagú fokhagyma betolakodása nem egy helyen durva, kiabáló, ártalmas étellé tette a kerti paréjt. […] Böjti ételnek szánták… Tovább »

Minden, amit a daragaluskáról tudni kell – fortélyok Kürthy Emilné 1912-es könyvéből:„A jó daragaluskát így kell készíteni: egy kisebbfajta tojáshoz egy tetézett kávéskanál zsírt (1 dkg), egy csipet sót és három csapott evőkanál (4 dkg) darát vegyünk. Még biztosabb mérték, ha megmérjük a tojást, ugyanannyi darát veszünk hozzá, és negyedrész zsírt, meg egy csipet sót…. Tovább »

Érdekes cikket találtam, mely megerősíti, hogy érdemes régi receptek nyomában járnunk:) Korpos Annáról szól, aki „unokája biztatására gyakran elővette a füzetet, és a szövés-fonástól kezdve a gazdálkodó ember tavaszi munkálatain […] át az ünnepekhez kapcsolódó szokásokig, tollfosztóig, sok mindent rögzített az utókornak. Ha egy háború lesz, mindent elölről kell kezdeni, s a mai negyvenévesek már… Tovább »

Turbolyaleves Kugler Géza 19. századi szakácskönyvéből: „Hozzávalók: sárgarépa, fehérrépa, zeller, petrezselyem, turbolya, burgonya, kevés írósvaj, 1 l borsóleves, 1 kanál liszt, 4 tojássárgája, 2 kanál tejföl. A zöldségeket mossuk meg, vagdaljuk apróra, s rakjuk egy kevés vajra egy lábasban, pároljuk meg jól, adjunk hozzá 1 evőkanál lisztet, s ha egy kicsit még pároltuk, töltsük föl… Tovább »