Rézi néni írta 1876-os szakácskönyvében: „Aki szerit teheti, asztalát naponta virággal és szép gyümölccsel díszíti, azon általánossá vált elvből indulva ki, hogy a szem is megkívánja a maga részét az örömből.”                         (Kép: http://ahousewithaview.com/)  ... Tovább »

„A tiszta s mindég csinos rendbe szedett konyha a közönséges és olcsó eledeleknek is becseket, ízeket felemeli.” Czifray/Czövek István, 19. század (kép: pinterest.com)... Tovább »

Egy böjtös fogás Németh Zsuzsána 1858-ben megjelent szakácskönyvéből: „Virágos káposzta savanyú mártással A karfiolt sós vízben megfőzik, azután vajat, sót és főtt karfiolt a lábasba teszik, s lágyra főzik. Ezután tojás szikéből [sárgája], vajból, borsból, vízből, borecetből mártást csinálnak, s széntűzön folyvást keverik. A virágos káposztát szárazon rakják a tálba, s a mártást reáöntik.” A… Tovább »

A magyar konyha egykor a ma már egészen köznapi, sokszor éppen emiatt háttérbe szorult alapanyagainkból is izgalmas dolgokat tudott kihozni! Íme, egy recept Kugler Géza 19. századi könyvéből:„Főzzük meg a burgonyákat, aztán hámozzuk meg, vágjuk 4 mm vastag szeletekre; a mártást pedig készítsük el így: 40 g vajat tegyünk forróvá, kavarjunk el benne 5 percig 20… Tovább »

Krúdy Gyula egyik novellájában ezt olvashatjuk a Kassáról: „az pedig csak a legtermészetesebb dolog, hogy ha Kassa nevét ejtették ki valahol, valamerre a füle hallatára, nem arra a dómra gondolt, amelyre a nagy lábú turisták szoktak, hanem a piros sódarra, amelyet kora reggelenkint itt az állomáson falatozni lehetett, amikor még Oderberg felé magyar vonat indult.”… Tovább »

„Főzzünk meg 1/2 kiló burgonyát, hámozzuk le, vágjuk 8 mm. vastag karikákra. 10 gr. sót, s 2 gr borsot hintsünk rá, öntsük le 1 decil. olajjal, forgassuk meg benne, utána 1 decil. ecetet töltsünk hozzá, aztán 2 savanyú almát, 50 gr. savanyított (ecetes) ugorkát és 2 kiáztatott, s kiszálkázott heringet vágjunk vékony szeletekbe, keverjük a… Tovább »

Reklám 1877-ből:És hűtőszekrény a Pesti Hírlap Új szakácskönyvében – 1930-as évek:... Tovább »

1. Töltött vöröshagyma Rézi néni 1876-os szakácskönyvéből: „Különösen szeretik a férfiak. Vöröshagymákat fele fehér bor és víz keverékében, melyhez borsfüvet és babérlevelet adunk, megfőzünk, de nem túl lágyra. Erre kiszedjük a hagymákat, felső és alsó végén a tetejét kissé levágjuk, ujjaink közé fogjuk s a szívét vigyázva kitoljuk. Erre az egymást borító hagymarétegeket, mint az… Tovább »

„A legjobb thea az, melynek levelei nem igen nagyok, göndörek, frissek, de szárazak, könnyen szétmorzsolhatók és nem porosak vagy szemetesek és kellemes szagúak, ízök kesernyős kellemes” – írja az 1864-es Magyar Gazdasszony. A képen pedig az 1860-as évekből származó, balatonfüredi kétszemélyes porcelán készlet látható. (Kép: Iparművészeti Múzeum)... Tovább »

A magyaros virtus és vendéglátás szimbóluma a csárda. Az ezeknek otthont adó alföldi régió a 18-19. századi Habsburg-ellenes nemzeti romantikában lett igen népszerű, köszönhetjük ezt Petőfinek, és annak, hogy a polgárosodó fővárosi és dunántúli kultúra elnémetesedett. Nemzeti egyediségünk egyik jelképe, a gulyás ugyancsak az Alföldhöz, ehhez a „romlatlan”, a polgárosodott némettel szembeni, valóban magyar kultúrájú… Tovább »