1.0https://csombor.cafeblog.hucsomborhttps://csombor.cafeblog.hu/author/csombor/<p><a href="https://csombor.cafeblog.hu/files/2016/01/2cica.png"><img class="alignleft wp-image-316" src="https://csombor.cafeblog.hu/files/2016/01/2cica.png" alt="2cica" width="190" height="190" /></a>Az idei évben szeretném megmutatni, hogy mindenkinek fontos lehet egy-egy régi íz – azoknak is, akiket nem feltétlenül, vagy nem csak erről az oldalukról ismerünk. <br /><br />Elsőként a <a href="http://ketcicakonyhaja.blog.hu/" target="_blank">Két cica konyhája</a> blog szerzőjét, Bezselics Ildikót kérdeztem erről, akinél a házias, „újragondolatlan” receptek ugyanúgy helyet kapnak, mint a modern ételek. A válaszaiból is ez látható, elképesztően izgalmas, mégis hagyományos ízeket idézett fel:</p> <p><strong>Melyik a kedvenc családi ételed?<br /></strong>Az anyai nagymamám nyári töltött paprikája zöldfűszerekkel és mézzel, a másik pedig az apai nagymamám leheletvékony, ropogós tökös-mákos rétese.<strong><br /></strong></p> <p><strong>Melyik a legrégibb szakácskönyved?<br /></strong></p> [caption id="attachment_317" align="alignright" width="209"]<a href="https://csombor.cafeblog.hu/files/2016/01/BI.jpg"><img class=" wp-image-317" src="https://csombor.cafeblog.hu/files/2016/01/BI-399x600.jpg" alt="Bezselics Ildikó (kép: https://www.facebook.com/ketcicakonyhaja/)" width="209" height="314" /></a> Bezselics Ildikó<br />(kép: https://www.facebook.com/ketcicakonyhaja/)[/caption] <p>A régi, klasszikus szakácskönyvek (Zilahy Ágnes, Dobos, Czifray) csak utánnyomott kiadásban vannak a birtokomban. Valójában a legrégebbi szakácskönyvem egy 1972-es kiadású Horváth Ilona :-).<strong><br /><br /> Egy recept, amit továbbörökítenél:<br /><br /></strong>Kettő van: egy csicseriborsó ragu spenóttal, kölessel, sütőtökkel és mogyoróval, a másik egy citromos túrótorta saját készítésű citromhéj-kompóttal ízesítve, vékony habcsókréteggel a tetején.</p> <div><strong>+1: Mi a kedvenc alapanyagod?</strong><br /><br />Az abszolút kedvenc alapanyagom a spenót. Kisgyerek korom óta mindent szeretek, ami spenóttal készül (és általában a zöld ételeket). Legjobban persze magában kedvelem, így évről évre születik egy új spenótfőzelék recept, most éppen kakukkfűvel, juhsajttal és kölessel sűrítve.<strong><br /></strong></div> <div><strong><br /></strong>Az utolsó kérdést már azzal a szándékkal tettem fel, hogy ez alapján keresek régi receptet. Nem volt könnyű választani! Szívem szerint a 19. századi, 20. század eleji magyar konyha nagy kedvencét, a fűlevest választottam volna, amiben mindenféle tavaszi zöldek főttek: turbolya, spenót, salátalevél, metélőhagyma... de ezt már sokszor idéztem. <br /><br /><a href="https://csombor.cafeblog.hu/files/2016/01/RRNY3.jpg"><img class="alignleft wp-image-320" src="https://csombor.cafeblog.hu/files/2016/01/RRNY3-600x600.jpg" alt="RRNY3" width="262" height="262" /></a>Izgalmasnak találtam a csáktornyai Zrínyi-udvar 1600-as évekből származó szakácskönyvének egy részletét is. Eszerint le kell forrázni a spenótot, majd leszűrni, összevagdalni a spenótot, és hússal összekeverve főzni egy keveset. Gyömbérrel és borssal ízesítették. A hús lehetett marha, de „bárányhússal, szalonnával, disznóorjával azonképpen megfőzhetni.” Egy évszázaddal korábban a vajon párolt spenótot ribizlivel és mézzel kínálták -- ez is jól hangzik!<br /><br /></div> <div>A befutó az egyik kedvenc régi újságomban, a prágai Magyar Hírlap mellékleteként megjelenő Nagyasszony című lapban jelent meg, az 1930-as években:<br />„Minden személyre egy tojást számítunk és annyi csésze nagyságú formát vajjal kikenünk, s egy tojást ütünk bele. A formában levő üres helyet megtöltjük spenótpürével, vagdalt sonkával, melyet reszelt sajttal és tejfellel vegyítünk el. Forró vizes lábasba állítjuk, befedjük, és 10-15 percig gőzöljük. Kiborítjuk és meleg hollandi szószt vagy paradicsommártást adunk hozzá.”</div>richhttps://csombor.cafeblog.hu/files/2016/01/RRNY3-150x150.jpg150150