„A feketekávét közvetlenül étkezés után vagy az ebédlőasztalon, vagy a fogadószobában adjuk. […] Ne feledkezzünk meg kis kosarakba, bonbonierekbe sós, csokoládés meg kakaós mandulát tenni, mert az emberek még bőséges étkezések után is szeretnek valamit ropogtatni.” A mandulát ezen kívül kandírozhatjuk fahéjas cukorban, sósan pedig pörkölhetjük erős paprikával vagy rozmaringgal – nagyon jó! (Pesti Hírlap… Tovább »

Egy kis kertet Egy kis kertet kerteltem, benne vermet vermeltem, répát, retket termeltem. Répa, retek megérett, piros héja de fénylett, ki megette – de szép lett! (Tamkó Sirató Károly)  ... Tovább »

Ha péntek, akkor hal! A pisztráng így készült a harmincas években – ünnepi ebédnek még ma is elkészíthető recept! “A megtisztított, megmosott halakat a hátukon kissé megirdaljuk és megsózzuk. Fazékban tokaji pecsenyebort forralunk (annyit, hogy a majd belekerülendő pisztrángokat jól ellepje), 1-2 babérlevél, csipet szerecsendió és 3-5 deka, lisztben megforgatott vajjal. Beletesszük a halakat és… Tovább »

Az 1906-ban megjelent Dunántúli szakácskönyv mindent elmond, amit a kenyérsütésről tudni kell: „Dagasztás Ha a lányt hozzáállítjuk, ügyeljünk arra, hogy kezeit, egész karjait meleg vízzel, szappannal, kefével megmossa. Tiszta ruha, kötény, bekötött fejjel álljon a teknő elé. Először a kovászkanalat kell liszttel letisztogatni, illetve a ráragadt kovásztól mentesíteni. Azután kis liszttel összekeverni a kovászt, azt… Tovább »

Sokan úgy tartják: a magyar embert húst eszik és enélkül nincs is igazán ebéd. Bár ételkultúránk múltja azt mutatja, régen jóval többször került az asztalra valamilyen zöldséges étel és a vegetariánus táplálkozás sem újkeletű nálunk, azért jócskán találunk izgalmas húsos recepteket is régi szakácskönyveinkben. Ebből mutattam ötöt a Körképen megjelent cikkemben. (kép: http://www.giraffen.dk)... Tovább »

Szerdai vacsorára ezt javasolja a Dunántúli szakácskönyv – 1906-ból: nyúlpecsenye makarónival gyümölcs. (A kép Anne Vallayer-Coster műve.)... Tovább »

Így nézett ki egy konyha a 19. században – Koós Ferenc Életem és emlékeim című műve alapján: „Atyám háza egyszerű faház volt, zsindellyel födve, agyag padlózata, melynek egyetlen, az utcára néző lakószobája volt, három kis ablakkal, melyek közül kettő az utca s egy az udvar felől volt. E lakószobának bútorai: egyszerű asztal egy fiókkal, melyben… Tovább »

Recept 1924-ből: „Néhány nagyobb karalábét hámozás után apró vékony szeletekre vágunk. Egy literes lábas alját zsírral megkenjük, erre egy sor karalábét rakunk, azután egy sor tölteléket, amely őrölt hús, rizskása, kevés zsír, só és bors keverékéből áll. Erre újból karalábét, majd újra tölteléket rakunk soronként, amíg a lábast felénél magasabban megtöltjük. Ezután a lábast sós… Tovább »

Májusi vasárnapra húsleves (mi más?) illik, mellé pedig spárga tejföllel és rántott csibe salátával. Legalábbis Kugler Géza szakácskönyve szerint. Ehhez hasonló hagyományos, ma már eszünkbe sem jutó meghökkentő, illetve ötletes, ma is kipróbálható fogások egyaránt szerepelnek az erre a hónapra írt ételsorokban. Ebből szemezgettem a Körképen.... Tovább »

Nem tudod, hogy ki volt és hogyan főzött a partiszakács? A Néprajzi Lexikon megmondja: „A bandában dolgozó idénymunkások önellátó élelmezési közösségének, a szakácspartinak állandó főzője. A családi, rokoni keretek között étkező vagy kisebb létszámú szakácsparti rendszerint naponta váltakozó szakácsát nem tekintették partiszakácsnak. E családi vagy a cserélődő („kollektív”) szakácsot elsősorban a kubikosoknál és a summásoknál… Tovább »